Eljött végre a szokásos éves Balaton-kerülő biciklitúránk! Idén is fantasztikusan sikerült. Ketten gurultunk: Vera és én. Kb. 210 km 4 nap alatt sok strandolással, nevetéssel, vidámsággal. Nagyon jó időt fogtunk ki, végig 35 fok körül volt a hőmérséklet. Nekem ez volt az ötödik kerülésem, de egyáltalán nem unalmas: új szállások, új útvonalak, új emberek, új élmények, új kalandok minden alkalommal.
0.nap: Én egy nappal előbb leutaztam Siófokra. Szerettem volna strandolni, olvasgatni, pihenni.
Találtam egy jó kempinget, letelepedtem és kezdetét vette nyaralásom. A kempingben kerékpárkölcsönző is volt, lefoglaltam az egyik biciklit 4 napra. Azt mondták hogy ilyen nagy túrákra senki nem szokta elvinni a kerékpárokat ezért a karbantartó bácsi különös gonddal fogja átnézni.
1. nap: Siófok -Balatonakali: 70 km.
Reggel 8-ra, nyitásra mentem a kemping kerékpár-kölcsönzőjébe, ahol közölték, hogy a főnőkasszony nem javasolja a bicikli kibérlését, ez túl nagy túra, ilyenre még nem volt példa. És ezt nem lehetett előző nap közölni velem, csakis kizárólag 20 perccel az indulásom előtt (57 percem volt Vera vonatának beérkezéséig és még fel kellett pakolnom a táskát, sátrat, polifoamot és a hálózsákot + még el kellett bicikliznem a nagyállomásra)?! 16 órájuk lett volna ezt közölni velem és lett volna időm máshol bérelni, de így már nem volt választásom, kibéreltem. Felpakoltam és pontban 8:57-kor elindult a nagy csapat a 2015-ös Balaton-kerülő biciklitúrára.
Lassan haladtunk: reggeliztünk, majd megálltunk Siófok határában strandolni, mert innentől kezdve távolodik a bicikliút a tótól, nincs több lehetőség fürdésre. Balatonvilágosnál vasúti munkálatok miatt teljesen le volt zárva az út, másik alternatívát kellett keresnünk: a balatonaligai üdülőfalun keresztül vezetett az út. Még sohasem jártunk itt, érdekes volt új utakon tekerni.
Egyszercsak ledőlt a csomagom és ekkor vettük észre hogy elhagytam a hálózsákomat. Jó sokat vissza kellett menni, mire megtaláltuk. Újra felkötöztünk mindent és mehetett tovább a küldetés.
Nagyon hegyes-völgyes volt a táj, kifáradtunk a tűző napsütésben. Fövenyesig szerettünk volna tekerni, kertmozi lett volna az esti program, de kiderült hogy 2 éve megszűnt a fövenyesi kemping. Kénytelenek voltunk továbbtekerni Balatonakaliig. Bejelentkeztünk, felállítottuk a sátrat és már nem maradt sem időnk sem erőnk visszatekerni Fövenyesre. Kb. 3 km lett volna, de egy óriási hosszú dombon kellett volna feltekerni, a 70 km napi tekerés (+ Verának 15 km reggel a Déli Pályaudvarig, nekem meg plusz 5 km a kempingtől az indulási pontig) elég volt. Éjszakai fürdőzés és vacsi volt a program. Lefekvéskor vettük észre hogy a vonatsínek teljesen mellettünk mennek. Hangosan hahotáztunk hogy ide már jegyeket/bérleteket fognak kérni, de a koromsötétben már nem volt erőnk áttelepíteni a sátrat. Szerencsére éjszaka csak 3 vonat húzott el a fejünk felett, megrezegtetve a talajt.
2. nap: Balatonakali - Balatongyörök: Kb. 45 km.
Egy reggeli frissítő úszás után összepakoltunk és útnak indultunk.
2 várossal később, Balatonszepezdnél elromlott a váltóm. Emelkedők voltak mindenhol és igencsak szükség lett volna a váltóra. Hőség, emelkedők, felmelegedett ivóvíz, a bérelt bicikli ülése törte a fenekemet: fogyott az erőnk és a lelkesedésünk. Badacsonytomajnál találtunk egy csapot. Befeküdtünk alá ruhástól, teletöltöttük kulacsainkat és folytattuk utunk. Badacsonylábdihegynél találtunk egy strandot ahová a csomagokkal megrakott kerékpárokat is betolhattunk, így lehetőségünk volt strandolni, lehűteni magunkat. Nem tartott sokáig a pancsolás, mert kettes fokoztú viharjelzés miatt kihívtak mindenkit a vízből. Szerencsére nem lett vihar. Szigliget előtt láttunk egy bicikliszervíz feliratot, így letértünk a kerékpárútról, muszáj volt megnézetni a biciklimet. Természetesen a szerelő a hegy tetején volt... Feltoltuk jó nehéz biciklijeinket. Szigligeten minden kapualjban becsületkasszás gyümölcs-árusítás van. Asztalokon, becsomagolva / bedobozolva kint van a portéka, rá van írva az ára és van egy kis dobozka amibe bele kell dobni a pénzt. Nagyon tetszett nekem ez a rendszer. Vettem szilvát és egy picike üveg füge lekvárt (biztos nem paleo, de nagyon-nagyon ki akartam próbálni, még sohasem ettem füge lekvárt).
A szerelő szerencsére nyitva volt: kedves és segítőkész ember. Mondta, hogy mivel a kemping tulajdona a kerékpár, hívjam fel őket, hogy meghibásodott a bicikli. Biztosan állják majd a szerelési költségeket, naponta találkozik ilyen esettel. Teljesen le volt döbbenve milyen rossz állapotban van a kerékpár, konkréten majdnem le volt esve a pedál, lötyögött a váltóbowden, mondta hogy örüljek hogy nem történt balesetem. Felhívtam a kempinget ahonnan a kerékpárt kölcsönöztem és csak hebegtek habogtak, hogy ők megmondták hogy ne vigyem el, majd az egész történetet elmeséltem az illetékesnek és nagy nehezen beleegyeztek, hogy oké, kérjek számlát, fizetik ha nem nagy összegről van szó. 1000,Ft lett a szerelési költség és én éreztem magam iszonyú rosszul, hogy ha tudom hogy ilyen kis összeg, akkor simán lenyelem, nem kerülök összetűzésbe a kempinggel. Na mindegy...
A megjavított biciklivel folytattuk utunk. A szigligeti hegyről a kilátás gyönyörű volt.
Balatonedericsnél egy új kerépárútra bukkantunk. A régi lent vezet a Balaton és a vasút mentén és nagyon jó állapotban van. Az új kb. 1 km-es szakasz a domb tetején, a főút mentén vezet és egy tábla szerint 200 millió forintos Európai Uniós támogatásból épült. Igen.: kb. 1 km 200 millió forint. Ezen jól felhúztuk magunkat.
Begurultunk Balatongyörökre, ahol egy kedves kis kempingben szálltunk meg. Szinte csak holland lakókocsis vendégek voltak ott. Mindenki a lakókocsija előtt feküdt napozóágyakban, a napozóágyakat folyamatosan a nap állása szerint rendezgetve. Rettentően megörültek nekünk, mindenki lelkesen köszöngetett, látszott hogy mi vagyunk a nap eseménye. Hosszas keresgélés és mérlegelés után felállítottuk sátrunkat, majd alig bírtuk abbahagyni a nevetést, ugyanis ismét a sínek mellé sikerült a letelepedés. "Á.., úgyis nyaralunk, kit érdekel!" felkiáltással a strand felé vettük az irányt. Nagy éjszakai élet folyt, rengeteg az étterem, a drink bár. Vacsiztunk és éjszakai fürdőztünk.
3.nap: Balatongyörök - Balatonboglár: Kb. 55 km
Korán kelltünk, hamar összeszedelőcködtünk és elindultunk. Szombat volt: piac nap Keszthelyen. A keszthelyi piacon vettünk finom mangalica kolbászt, sonkát, zöldségeket (van amit ingyen kaptunk és van amit 20 ft-ért vettem), áfonyát és ott a piaci forgatagban, egy padon jóízűen befaltunk mindent, megreggeliztünk. Még sohasem esett semmilyen étel ilyen jól.
Elindultunk, de csomagjaim többször leborultak, majd kiderült hogy egy nagy törölközőt el is hagytam (bocsi, keszthelyiek :) ).
Végtelenségnek tűnt az út a hőségben Balatonmáriafürdőig, ahol sokáig strandoltunk. Végül eljutottunk az aznapi szállásra, Balatonboglárra. Egy jó kis kempinget sikerült választani. És először az út során világosban tudtunk fürdeni a kemping strandján.
Késő este csatlakozott hozzánk egy átutazóban lévő barátnőnk egy vacsora erejéig. Jó volt beszélgetni. Éjfélkor értünk vissza a kempingbe, ahol megdöbbenve láttuk hogy sátrunkat kb. 3 fémcölöp tartja, alakját elveszítve lebeg a viharos szélben, a benne lévő csomagjaink szana-szét heverve benne. Megkerestük a szél által kitépett cölöpöket, megpróbáltuk újra sátor alakúvá kreálni a ponyvát és megszeppenve feküdtünk benne remélve, hogy nem lesz eső. Nem lett eső és sikerült valamennyit aludni.
4. nap: Balatonboglár - Siófok: Kb. 40 km
Összepakolás, indulás. Az aznapi táv volt a legkevesebb, amit nem is bántam, mert a fenekem már iszonyúan fájt, átkoztam magam amiért nem hoztam a saját biciklimet. Mondjuk az sem segített hogy a túrára egy vadonatúj cipőt hoztam, aminek a talpa olyan vékony volt, hogy a pedál össze recéjét éreztem... Nagyon meleg volt. A rádióban nagy lehűlésről harsogtak, de én semmiféle lehűlést nem éreztem.. Balatonszárszónál strandoltunk.
Végtelen hosszú, egyenes utcák sora következett, majd nagyon korán, fél kettő körül begurultunk a "célba", megérkeztünk utunk végére, Siófokra. Ismét körbetekertük biciklivel a Balatont. Hurrá!
Siófokon előző este nagy esőzések voltak, minden tele volt hatalmas tócsákkal.
Vera kinézett egy aranyos, szuper-olcsó (feleannyibe került, mint az első kemping), vízpart-közeli kempinget ami panzió is egyben. Odakarikáztunk. Ahogy beléptünk a főépületbe tátva maradt a szánk: mintha visszamentünk volna az időben, 30-40 évvel ezelőtti bútorzat, ősrégi zongora, billiárdasztal, rex-asztal, bárpult, recepciós fülke. Egykor nagyon szép, elegáns hely lehetett, de mára az egésznek olyan "Adams Family-s", ódon, elvarázsolt kastély jellege volt. Sehol senki... Majd egy negyed óra múlva előjött egy nagyon magas, nagydarab, furcsa mozgású, elegáns öltözetű, nagyon választékosan és udvariasan beszélő férfi aki még jobban megerősített bennünket hogy az "Adans Family"-be csöppentünk.
Bejelentkeztünk, felvertük a sátrat és elmentük leadni a kölcsönzött biciklimet. Nagy meglepetésemre, szuper-kedvesek voltak, simán levonták a bérlési összegből a szerelési költséget, érdeklődtek, hogy milyen volt a túra, nem kapott-e el minket a vihar, bla, bla, bla.
Strandoltunk, vacsiztunk, majd beültünk az "elvarázsolt kastély" panziónk társalgójába telefont tölteni és cseverészni Zsolt bácsival (ő volt a recepciós / üzemeltető, aki fogadott minket). Esteledett, kezdtek beérkezi a strandról a vendégek, megtelt a társalgó, volt aki zongorázott, volt aki csocsózott, volt aki billiárdozott. "Adams Family" teóriánkat csak tovább erősítette a vendégek kinézete: furcsa mozgású (később kiderült hogy az egyikőjüknek be van csípődve a dereka), furcsa kinézetű, furcsa öltözetű emberek verődtek itt össze. Mi tágra nyílt szemekkel figyeltük a nyaraló-társainkat. Közben eleredt az eső. Az üvegajtón keresztül láttuk ahogy sátrunk ázik.
Zsolti bácsi felajánlotta hogy alhatunk az óriási társalgó számtalan kanapéinak bármelyikén, gyakran megesik hogy sátorozók bejönnek ha eláznak. Mi éltünk a lehetőséggel. Ugyan még nagyban folytak a billiárd és csocsó-meccsek, de én el is szundítottam az egyik kanapén. Éjszaka nagy volt a jövés-menés (érkező vendégek, buliból hazajövő fiatalok, stb), de én egész jól tudtam aludni.
5. nap. Hazautazás.
Eredetileg úgy terveztem maradok még pár napot, Siófok és a Balaton nagy kedvenceim, de sajnos az idő teljesen elromlott, a sátor elázott. Vége lett a nyaralásnak. Hazautaztunk. Rossz volt eljönni.
Már most várom a jövő nyári Balaton-kerülő biciklitúrát. Már most olyan távolinak tűnik ez a mostani kis nyaralás. Ülök a lakótelepi lakásban. Palacsintát eszem lekvárral. Szigligeti füge-lekvárral... Nagyon finom.
