Tegnap asztalitenisz edzésen megjelent egy aranyos, nagyon picike, púpos, őszhajú, szemüveges, öreg nénike. Azt mondta hogy az edző bá nem tud jönni, őt kérte meg hogy zárja majd a termet és gyűjtse be a lóvét.
Elkezdtem játszani egy fiatalemberrel, de fél óra játék után ő hazament (én később értem oda edzésre). A többiek páros meccset játszottak, nekem nem jutott edző-partner. Leültem nézni a meccset.
A nénike - aki ezidő alatt a terem másik végében ült és keresztrejtvényt fejtegetett -megkérdezte hogy van-e kedvem vele játszani, ne csak ücsörögjek ha már itt vagyok. Hát persze hogy volt kedvem.
A néni elővette ütött-kopott ütőcskéjét retiküljéből és elkezdtünk játszani: ekkor már sejtettem hogy nem ez lesz a néni első ping-pong játéka, de nagy meglepetés ért, nagyon-nagyon-nagyon jól játszott. Olyan erős ütései voltak hogy én csak kapaszkodtam az ütőmbe hogy el ne repítsen a labda ereje, feltörte tenyeremet az ütő markolata. Alig kaptam levegőt a nagy labda-csatában, futkározásban. Még a többieknek is feltűnt a néni játéka, oda is jött egyikük és megkérdezte a nénit hogy hány éves: 64 éves és asztalitenisz edző volt ...
Hoppá... Nagyon komoly... Szeretek profikkal játszani - ja nem említettem hogy rajtam kívül amúgy is mindenki szuper játékos - akkor lehet sokat fejlődni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése