Gyerekkoromban saját jégpályánk volt. Egy mini -3 ház x12 lakás- lakótelepen nőttem fel, óriási udvarral, körülötte erdő-mező. A lakótelep lelkes apukái a szomszédos (a lakótelephez tartozó) üres telken egy focipályát alakítottak ki nekünk gyerekeknek. Ezt télen fellocsolták, világítást szereltek fel, padokat szereztek és így saját óriási jégpályánk volt. Télen minden nap korcsolyáztunk. Szuper volt. Akkoriban a telek hidegek voltak faggyal, hóval. Felnőve a korcsolyázás valahogy elmaradt. Nincs senki a baráti körömből aki tud korcsolyázni, egyedül meg ritkán mentem. Már körülbelül 6 éve nem voltam jégen. De tegnap eljött a nap. :) Ha arra várok hogy valaki csatlakozzon, akkor eltelik az élet! Elmentem a Városligeti műjégpályára. Izgultam hogy vajon tudok-e még korcsolyázni, milyen lesz. Az első pár méter még bizonytalan lépésekből állt, de pár perc alatt belejöttem és dalolva siklottam a jégen, úgy mint régen. Szuper zenék szóltak, gyönyörűek az épületek, igazi téli hangulata volt az egésznek. Nagyon jól éreztem magam. Persze túl vastagon öltöztem (mindenből dupla), nagyon melegem volt, legközelebb majd ügyelek erre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése