Egy átlagember azt hinné hogy a reggeli napsütésben az úszkálás felemelő érzés, de én elárulom nektek, hogy kínszenvedés, kemény élet-halál harc.
Mai élményem:
5:50-kor ácsorgok a strand előtt, én vagyok az első. Tavaly még be lehetett menni fél 6-tól, de idén nagy szigorítások vannak, pontban 6-kor kattan a zár és özönlünk befelé.
Gyorsan ledobálom ruháimat, táskástól begyömöszködöm a szerkénybe, majd futólépésben igyekszem az úszómedence felé. De sajnos esélyem sincs jó helyet szerezni, a nyugdíjas bácsik, nénik már rutinosak: köntösben érkeztek és ajtónyitás után egyenesen a vízhez futnak és már tele a medence.
Pókerarccal befurakodom valamelyik sávba ahol már így is rengetegen vannak. Olyan eset is volt egyáltalán nem tudtam az úszórészhez verekedni magam, csak a sekélyebb részben jutott hely (ahol sajnos más a medence alakja és nem tudod számolni a megtett távot).
A rengeteg ember olyan hullámokat vet, mint a Balaton 2-es viharjelzésnél így már az első hossznál fél liter klóros vizet (vagy inkább vizes klórt ) nyeltem.
Hősiesen, egymást kerülgetve leúsztam valamennyit - aminek semmi köze ahhoz a távhoz amit kellene. Rohanás zuhanyozni, hajszárításra nincs idő, autóba pattanok, nyomom a gázt és pontban 8 órára benn is vagyok a munkahelyen.
Fényévenként egyszer délután is sikerül lemennem úszni, akkor valamivel jobb a helyzet, több idő marad úszásra. Csak előtte reménykedni kell hogy rossz lesz az idő és kevesen lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése