Furcsaságok

Sok furcsaságot veszek észre magamon mióta paleózom. Hihetetlen hogy az ember szervezete, agya, szokásai hogy át tudnak programozódni:
- Régen imádtam a leveseket. Szinte minden nap ettem, most pedig különösebben nem kívánom.
- Régen soha nem ettem tojást (néha egy-egy rántotta, tojás csak sütiben alapanyagként volt), rendszeresen megromlott nálam a 10 darabos tojás, most pedig sokat eszem, általában 20 tojás van  a hűtőmben és el is fogy.
- Régebben nem kívántam a gyümölcsöket. Volt hogy hetekig nem is vettem és emlékszem tavaly nyáron rendszeresen rámromlott a görögdinnye, sárgadinnyét pedig egyszer sem vettem. Ehhez képest ezen a nyáron szinte minden nap eszem dinnyét. Imádom.
- Imádtam a fehér kenyeret, sós péksüteményeket. Általában az volt a reggeli és a vacsora.És mégis egyfolytában éhes voltam. Most nem csábulok el még ha pékség előtt megyek el akkor sem, nem izgatnak a friss péksüti-illatok. Mostanában még a paleo kenyeret  és süteményeket sem kívánom. Bár az a paleo sajtos-tallér jólesett a minap...
- Imádtam a krumplit. Krumplit ettem krumplival, minden formában. Minden húsételhez ez volt a köretem, mivel mindig is utáltam a tésztát, galuskát, nokedlit és rizst. Most: nem hiányzik. Családom nagy döbbenetére, hiszen csak "Krumpli-királynőként" voltam ismert családi körben.