Mindannyian leültünk az étkezőasztalhoz beszélgetni, színezni, karkötőt készíteni. A picurka a mellettem lévő székre telepedett. Elkiáltotta magát, hogy "Inni!" és a szülők tolták elé a kólával megtöltött poharát. Órákon keresztül szürcsölte a kólát és vígan eszegette az előtte lévő óriási tálból a sajtos rudakat. Eljött az ebéd ideje. A kisfiú nem kért főtt ételt, eltolta, A szülők kétségbeesetten rikoltoztak, hogy a gyerek soha nem eszik semmit és éhen fog halni. Megjegyeztem, hogy órák óta eszegeti a sajtos rudat -amit a szülők is jól láttak hiszen egy asztalnál ültünk mindannyian-, ezért nem éhes. De a szülők nagy aggodalmukban a gyerek elé tettek egy bolti csomagolt csokoládékrémmel töltött piskótát amit nagy boldogan el is fogyasztott. És hát mivel megvolt az ebéd jött a deszert: csokikrémes házi sütemény, amit szintén behabzsolt a kislegény. Játék közben néhány szaloncukor. Vacsorára csokis gabonapehely tejjel.
Még régebben finoman szóvá tettem hogy miért kap a gyerek kólát, nem egészséges. A válasz: a te tiszteletedre. És amikor megkérdeztem hogy hétköznapokon miért a csokis gabonapehely a fő táplálék (reggelire tejjel, napközben szárazon non-stop nassolva), akkor az volt a válasz, hogy a dobozára rá van írva milyen sok benne a vitamin.
Most nem is szóltam semmit... Mit mondhatnék?
:))))))))))
VálaszTörlésTetszik!