Ebédre voltam hivatalos, brassói aprópecsenye volt a menü. Megkértem a vendéglátót hogy az én husi-adagomat rakja külön, ne keverje össze a hasábburgonyával. Egy kis műanyag edénykébe vittem magammal a hasáb paszternákomat, azzal kevertem össze a húst. A végeredmény teljesen úgy nézett ki mint a többiek adagja. Ja és persze a testvérem villája többet járt az én tányéromban, mint az övében, nagyon ízlett neki a paszternák.
A desszert csörögefánk volt (nem paleo). Nagy tálban lett az asztal közepére téve. Nekem a szemem sem rebbent, nem éreztem hogy hű de ennék belőle. Egyébként is jóllaktam a brassóival.
Persze nem marad szó nélkül a dolog, mindenkinek volt egy-két megjegyzése:
"Emlékszem régen mennyi fánkot meg tudtál enni." "Ezt az egészet meg tudtad volna enni egyedül", stb., stb, stb.
De már új ember vagyok. :)
Ma volt anyósom névnapi ebédje. Szerencsére egy svédasztalos étterembe hívott meg minket, ahol sikerült úgy összeválogatni a fogyasztandókat, hogy paleósnak is elmnenjen. Még így is állandóan rajtunk volt a szeme, hasonló megjegyzésekkel: "De hát te szereted a krumplipürét...", "Hogyhogy nem szedtél abból az isteni rántott húsból?", De hát mondom, hogy van vegetáriánus étel is, hát nem láttad a rántott sajtot?", Hát most már végképp nem értem, mit csináltok: hát most vegetáriánus létetekre húst esztek?", "És ez az isteni képviselőfánk itt marad?", De legalább a Dobos tortából egyetek!"
VálaszTörlésVitézül álltuk...
Kedves Pili!
VálaszTörlésIgen. A nem-paleokkal való közös étkezés a legnehezebb része a paleo életmódnak. És az is marad a későbbieknben is.
És nem azért mert nem bírnánk megállni hogy belekóstoljunk a "tiltott" dolgokba, hanem mert a környezetünkben élők - tudom jól hogy csak jóakaratból, törődésük jeléül, diétánk megértésének szándékával - folyamatosan kommentálnak mindent.
Ügyesek vagytok hogy helyt álltatok Anyósod ünnepi összejövetelén!!!!
Nekem a kedvenc "beszólásom" a környezetem részéről a "Te, szegény! "Te, szegény!", Te, szegény!" Ez Karácsonykor körülbelül 500-szor elhangzott. De mivel vidáman, jóízüen ropogtattam salátáimat (persze pörkölttel, kolbásszal, sült libával) és majszoltam sütőtökös kókuszgolyómat egyszer csak megértette a család hogy mi a helyzet, egyik rokonom megkérdezte: "Andi, téged nem is kell sajnálni, ugye?"
Nem, nem kell sajnálni. :)
További kitartást és jó egészséget kívánok!
Andrea